villamos

A szombathelyi villamosvonal első szakaszát, amely a vasútállomástól a Széll Kálmán, a Király utcán és a Fő téren keresztül a Széchenyi utcán át, a Hollán Ernő utcáig vezetett, Kliegl József mérnök tervei alapján, 1897-ben építették meg. A budapesti és a pozsonyi után ez volt az ország harmadik, közforgalmú városi villamosa. A vasútállomástól reggel 5 és este 11 óra között 10 percenként közlekedő járművekkel olcsón és gyorsan lehetett a belvárosba jutni. A villamos népszerűségét és üzleti sikerét mindennél jobban bizonyítja, hogy a vonalat 3 év múltán az Óperint, és Kálvária utcán keresztül, a Szent István parkig meghosszabbították. A villamospálya felújítására közel fél évszázados működés után, 1941-ben került sor. A második világháború okozta súlyos károkat kijavítva, az 1945. év végén indult újra a villamos közlekedés. Az 1951-től a Szombathelyi Villamosvasút Vállalat által működtetett üzem sorsát az 1968-ban elfogadott „országos közlekedéspolitikai koncepció” pecsételte meg, amely kimondta az „autóbusz közlekedés fejlesztését és a vidéki városokban működő egyvágányú villamosvasúti vonalak fokozatos megszüntetését”. A közel nyolc évtizeden át utasok százezreit szállító villamost 1974 augusztusában végleg leállították, de rá nemcsak a Smidt Múzeum udvarában álló kocsi emlékeztet. Kalocsai Péter kutatásaiból tudjuk, hogy az utolsó szombathelyi járatban közlekedő 6-os pályaszámú motorkocsit, Franz Klöckl osztrák kereskedő a grazi „Tramway Múzeum” számára megvásárolta, és ott 1976. március 5-e óta Amszterdam, Bécs, Dubrovnik, München, New York, Temesvár és még több más város villamos matuzsálemeinek társaságában van kiállítva.