Tudósok és művészek nyomában V.

Reismann János testvére és dr. Vajda Ernő felesége 1930-1970-es évek között egyik meghatározó alakja volt a magyar fényképezésnek. Reismann Marian a müncheni Staatliche Höhere Fachschule für Phototechnik-ben 1929-31-ben tanult. BátyjA BerlinI műhelygakorlata 1932-ben hazatért de miután német fotós diplomáját a magyar mestervizsga bizottság nem fogadta el. Budapesten amatőrképek kidolgozását vállalta. „Fotó Marian” néven portréműtermet nyitott. Táncfotóival, gyermekfelvételeivel ismert fényképésszé lett. Veres Pálné utcai műtermében fényképezte le Bartók Bélát és feleségét, Pásztory Dittát 1939-ben. A nyilasuralom alatt bujkált, A MAFIRT fotóriportereként ó fényképezte a hazahozott háborús bűnösöket. 1947-ben a Fényképészek Országos Szabad Szakszervezetének alelnöke. Tíz kollégával létrehozta a „Fotókollektíva” nevű munkaközösséget. Reismann Marian több fotót készített mezőgazdasági kísérleti telepeken. 1951-54 között a „Magyar Fotó” munkatársaként dolgozott. 1957-ben egy évig az „Érdekes Újság” fotóriportere lett, majd nyugdíjazásáig a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában oktatott fényképezést.

A Reismann testvérek születési helye a szombathelyiek által röviden csak "klinik"-ként emlegetett Semmelweis utcai Bábaképző Intézet volt. Orvos édesapjuk szolgálati lakásban töltötték gyermekkorukat, innen jártak iskolába, János a premontreiekhez, Mariann pedig a Kanizsaiba. A húszesztendős fiatalember 1925-ben utazott Párizsba, hogy beiratkozzék a Sorbonne-ra, de inkább Peter Powel amerikai fényképész munkatársa lett. 1928-ban végezte el a müncheni Staatliche Höhere Fachschule für Phototechnik operatőri tanfolyamát és az Arbeiter Illustierte Zeitung fotóriportereként együtt dolgozott Moholy-Nagy Lászlóval, Erwin Piscatorral, John Heartfielddel, Umboval. 1931-ben Heartfield-del utazott Moszkvába és ott is maradt. Hét évig volt a Szojuzfoto, az Ogonyok munkatársa. 1938-ban nem hosszabbították meg tartózkodási engedélyét. Párizsba utazott, ahol, a „Bulletin d'Information”t szerkesztette. 1945-ben hazatért Magyarországra, 1948-tól a párizsi magyar nagykövetség sajtóirodájának vezetője, majd a követség kultúrattaséja lett. Robert Capával és David Seymourral közösen Rómában, a Casa della Culturában állított ki. 1949-ben a Rajk-perben elítélték. Rehabilitáltása után a „Béke és Szabadság”, 1956-ban az „Érdekes Újság” majd a”Képes Magyarország” a ”Hungarian Foreign Trade” és a „Tükör” munkatársa volt. Számos fotóalbumot készített, 1973-ban kiváló művész címet kapott. Emlékét barátja Weöres Sándor „Szombathely” című kis versében meg is énekelte: "Barokk házak sora számos kis kápolnák tornya jámbor itt született Reismann János valamint én Weöres Sándor".

Modern korszakban akadnak olyan szerzők, akik nem alkotásaik súlyával, hanem kapcsolataikkal, kisebb - nagyobb vitáikkal hagynak nyomot az irodalomtörténetben. Tevékenységüket többnyire bekezdésnyi méltatás, hivatkozás, "lábjegyzet" örökíti meg. Horváth József Elek jellegzetes példája ennek a típusnak. Látrányban született a vasi megyeszékhelyen végezte a középiskolát, és ikezdte teológiai tanulmányait. Korai versei az alma materhez és a szombathelyi egyházi élet eseményeihez kapcsolódtak Abba hagyta a szemináriumot. csatlakozott a nemesi felkelő sereghez, ezt követően pedig Pozsonyban jogot hallgatott. Ügyvédként tért vissza Vas megyébe. Levelezett Kazinczyval, Berzsenyivel, Döbrentei Gáborral, Helmeczy Mihállyal. Legérdekesebbek azok az episztolái, amelyeket a magyar Szapphóval, Dukai Takács Judittal váltott. Versei magánkiadásokban láttak napvilágot, 1825-ben megjelent „Szombathely évei” című művében a város történetét szedegette versbe a római kortól 1809-ig. Elkezdte a várostörténet monografikus feldolgozását is, de ez a munkája félbeszakadt, a kéziratból csak töredék maradt fenn. 1829-től a kaposvári gimnázium igazgatójává nevezték ki. Élete alkonyán a Magyar Tudós Társaság levelező tagja lett. Az Akadémia titoknokának számolt be nemzeti tematikájú kéziratos műveiről és műfordításairól. Kiadásukhoz sem Pest-Budáról, sem mecénásaitól nem kapott elegendő támogatást. Irodalomtörténeti Esztétikai tárgyú könyve, „A Szép Tudományok ismértetése” posztumusz kötetként 1836-ban jelent meg.

A szombathelyi polgárosodás időszakának legjelentősebb építésze Rauscher Miksa volt. A felvidéki Léván született 1850-ben polgári családban. Építészeti tanulmányait Bécsben végezte a Képzőművészeti Akadémián. Léván született, építészeti tanulmányait Bécsben végezte 1887-ben, Pártos Gyula bízta meg az általa tervezett szombathelyi lovassági laktanya építkezésének vezetésével. Rauscher megnősült és letelepedett városban. Szombathely számos szép épületet köszönhet neki. Ő tervezte a Premontrei Gimnáziumot és rendházat (, Széll Ödön Kőszegi utca 23. alatti bérpalotáját, a Legáth házat, a lebombázott Herczeg szállót és Kioszkot, a Paragvári úti Fehér-kereszt Egylet gyemekkórházat és még számos középületet és magánházat. Jelentős épültetei még a Gyöngyösi Főgimnázium, és Sopronban a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút székháza, Épületei a historizmus jegyeit viselik magukon, 1900 után tervezett házainál (Legáth ház, Herczeg Szálló), a német szecesszió vonásait lehet felismerni., Rauscher Miksa a részt vett a város közéletében. Képviselőként, tagja volt az építő-bizottságnak, alelnöke a Szépítő Egyesületnek 84 évesen hunyt el, a szaléziek altemplomába temették.

1902-ben született a Borsod megyei Mezőcsáton. Édesapja Kovács Árpád város írnok volt. A család Miskolcon élt. 1923-ban elemi népiskolai tanítói oklevelet szerzett. a Tiszai Evangélikus Egyházkerület Miskolci Tanítóképző Intézetében. Az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán Glatz Oszkár alakrajzi osztályában, majd mint a mester tanársegédjeként végzett Dudits Andortól freskófestést, Varga Nándor Lajostól grafikát tanult. 1931-ben női akttanulmányával, elnyerte Balló Ede 1000 pengős „Figurális díját”. 1936-tól Kőszegen, majd Szombathelyen a Polgári Fiúiskolában tanított. 1937-ben feleségül vette Fábián Mária festőművészt. 1934-től állított ki országos és helyi tárlatokon. . 1938-ban tagja lett a Szent Márton Céhnek, amelynek alelnöke volt. 1945-től szervezte a Vas Megyei Képzőművészeti Csoportot, majd ennek rendszeres kiállításait. 1946-ban egyik elindítója és 1954-ig igazgatója volt volt a Zsennyei Művésztelepnek. 1947-ben létrehozta és tíz évig vezette a Derkovits Képzőművészeti Szabadiskolát. Ezzel párhuzamosan tanított a Zrínyi, majd a Petőfi Sándor. utcai általános iskolában. 1948-ban rendezője és tervezője volt a szombathelyi Derkovits emlékkiállításnak és táblaavatásnak. Artner Ferenccel közös életmű-kiállítását 1967-ben rendezték meg a Savaria Múzeumban. 1998-ban Szombathely városa posztumusz "Életmű" díjjal adózott a 75 évesen elhunyt mestert emlékének. 2002-ben a Képtárban volt retrospektív kiállítása.

Szombathelyen a Szent László király u. 13. szám alatti házban élt Fábián Gyula rajztanár, etnográfus, festőművész és ifjúsági író, aki 1884. április 12-én született Losoncon. 1904-ben került Budapestre, az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképzőnek - a mai Képzőművészeti Egyetem elődje - lett hallgatója. Szombathelyen a Szent László király u. 13. szám alatti házban élt. Budapesten az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző hallgatójaként, Nógrád, Borsod és Zemplén megye palóc falvaiban végzett kutatómunkát. Ő készítette Malonyay Dezső A magyar nép művészete című munkájában e terület illusztrációit. Sárváron majd 1915-től Szombathelyen tanított. A tudását tanítványainak sok szeretettel, humorral átadó vérbeli tanáregyéniség Szombathely két háború közötti kulturális, művészeti életének meghatározó személyisége lett. Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesületében szakosztályvezető volt, a városi szimfonikus zenekarban, rendszeresen részt vett jótékony célú hangversenyeken. 1918-tól a múzeum képtárának őre. A Szent Márton Céh tárlatain nem csak a kiállító művészek, hanem a szervezők között is ott volt. Feleségével, Biczó Ilonával képzőművészeti szabadiskolát nyitott. Rézkarcaival szerepelt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon tárlatain. Tagja volt a Faludi Ferenc Irodalmi Társaságának, a Szombathelyi Egyház-művészeti Bizottságnak. Rendszeresen publikált. Benedek Elek szerkesztette „Cimbora” című ifjúsági lapban jelentek meg. Tucatnyi ifjúsági regénye közül „A kis Mozart”, a Hej Rákóczi! és a „Különös háború” országos siker lett. Legkiemelkedőbb színdarabja a „Faludi útra kél” című iskoladráma volt. 1993 óta utca viseli nevét Szombathelyen.

1903. május 13-án született Szombathelyen, a Körmendi út 16 szám alatt. Szülei egyszerű, szegény, de dolgos emberek, akik mindent megtettek azért, hogy a gyermekeik tanulhassanak. A Premontrei Gimnáziumban érettségizik, majd egy rövid, Papnevelő Intézetben eltöltött év után a rendőrségen helyezkedik el. A Körmendi út 16 szám alatt szegény, dolgos emberek, gyermekeként született. A Premontrei Gimnáziumban tett érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetemen lett jogi doktor. Városi közgyámként tette magáévá Oslay Oswald ferences páter által propagált „Egri Norma”-t. Szombathelyen 1934-től a Szegényügyi Hivatal vezetőjeként vezeti az „Egri Normát”. Kiemelkedő szerepet játszott az új Szombathelyi Szegényügyi Szabályzat megalkotásában. Cikksorozatban, majd "Szegénység, szegénygondozás" című könyvében ismerteti Szombathely város népjóléti és gyermekvédelmi intézményeinek kialakulását. A könyv felöleli a szociális gondoskodás hazai és nemzetközi történetét. 1936-ban szerkesztésében megjelenik a "Szent Márton Naptár", amelyekben a szépirodalmi írások mellett szociális ihletésű cikkek is olvashatók. 1937-ben készült el a "Szociális igazságot" című könyve, és az iskolákban bevezetik a szociális problémák orvoslásának oktatását a város középiskoláiban. 1938-ban a Felvidék visszacsatolását követően Losonc város főjegyzői, majd polgármester-helyettesi hivatalát foglalta el. Ekkor adta ki a közigazgatásban dolgozók számára írt „Kézikönyv”-et. 1941-től Újvidék város szociális tanácsosaként dolgozott. Itt jelent meg a "Szegénység, szegénygondozás" bővített kiadása, amelyben a "Magyar Norma" tapasztalatait ismertette. 1944-ben Kiskunfélegyháza polgármestere lett. A front elől menekülve. 41 évesen egy autóbaleset során érte a halál. A Szent Márton temetőben helyezték végső nyugalomra. Nevét utca, Szombathely legnagyobb szociális intézménye és a „Kiváló szociális munkáért” adható díj őrzi.